1.1.2.3.5.8.13.21.34.55.89.144.233

Minő péntek reggel, óbecsodálatos magasságos.

Egy kis reggeli forgácsolástechnológia tanulás mindig jól jön!

Hmm...mindjárt dél, fater hol van? Úgy volt felszed, azt megyünk az új hangfalért.

Csörr csörr

- Szia! Merre vagy?

- Ó, hát nem tudtam elmenni, be kell majd jönnöd, aztán együtt visszük a ládát a terembe.

- Oké zsivány kapitány!

Kellemes szerelmes 28 fokos vízben megáztattam csapzott heréim, belőttem az 1 centis sérót, majd irány a főtér, ahol titkos nevű próbaterem tulajdonos barátommal találkoztam, azt hiszem egy 7 perces késéssel.

Minden rendben zajlik, remek időt futva kiértünk a helyszínre.

Időközben faterkapitány felhívott hogy mégsem tud jönni, de majd a Laci az jön, majd időre oda.

Mivel én nem vezetek.

3 órára volt megbeszélve a tali, majd mind derült égből űrállomás, csörög a telefon.

Laci.

- Szia Tamás! Az a helyzet, hogy még el sem tudtam indulni, mert egy BMW elállja a kijáratot, amin mellesleg egy mozgássérült matrica is van.

Ó hogy a..

Primitív, retardált....vérhabos, retkes....mögbasznám a tüdejét, hogy véres gecit köpjön....

De az üzletet muszáj már lebonyolítani.

Úgyhogy miután megvettem a ládát, fél órára rá megérkezik miszter BMW asszondva:

JAAAA, HÁT ELNÉZÉST, ÉN CSAK ELMENTEM LÁM-PÁT VENNI!!! NAGY SZÜKSÉGEM VAN LÁM-PÁRA, MERT NYOMORÉK VAGYOK!!! LÁTJA??? ITT A MATRICA A 20 MILLÁS KOCSIMON!!! RETARDÁLT VAGYOK!!!!RE-TAR-DÁLT!!!!

Ezzel a lendülettel képzeletben lenyomtam a torkán egy tűzvédelmi vizsgán átment gyárépületet, majd megvártuk a Lacit, hogy kivigyen a terembe.

Pipába..

Micsoda szombat, micsoda.

Érzem, a nagy, és mégis csekély jelentőségű napoknak gyönyörű, logikus, funkcionális felvezetése van.

Péntek : Szandi bratyójának van egy barátja, akinek van egy punk-rock zenekara, ami fellép a misztersörben. Na nézzük meg, mert mér ne.

A lépcső alján természetesen meg kell inni egy pár deci jégert, mert különben fáznánk.

És fázni csak a csöveseknek illik a pesti éjszakában. Mi meg csak trógerek vagyunk. Vagy én. Vagy mittudomén.

Igazából mélységeimben nem valószínű, hogy valaha is meg fogok nyílni ezeknek a srácoknak. De hát nem ők tehetnek róla. Én egy társadalmi turbulencia vagyok.

DE A VICCES RÉSZ.

A zenekar basszusgitárosát ismerem, aki egy rendes, jóakaró ember.

Látom, hogy sok-sok szorgos kéz segít nekik a cuccokat cipelni, mire megmutattam mélységesen szégyenteljes tudatlanságom ércbányáinak magasztos gyümölcseit.

"Hö, nem is tudtam, hogy ennyi gruppitok van" - (roadra gondolt .-szerk)

"Hát ez elég bunkó volt.."

"Há' mé?"

Aztán rájöttem, és madzsarázkodhattam én már a jóistennek is akár'...

ÓHBAZMEGBAZMEGFASZPINAKUKIKURVAPICSAFASZPINASZARÓTVAR

TEHERÁNIGYÓGYPEDAGÓGUSSZENTSÉGESSEGGSZŐRE

nincs annál agyszakajtóbb, mikor akaratodon kívül cselekszel.

szóval anyád.

megittam 3 felest, hátha felejtek, de inkább egy olyan dolog történt, amire SOHA EBBEN A KIBASZOTT ÉLETBEN NEM GONDOLTAM VOLNA.

Megjelent a színpadon Genya, a megasztáros énekes, és midi háttérzenére elkezdett énekelni.

Mi-a-fasz-van-?-?-?

Itt valamiért a Félelem és reszketés Las Vegasban jutott eszembe.

Mindenesetre érdekes látvány volt Genyát látni egy 5 m2-es placcon, ahol 3 ember tapsikol neki.

HÁH

Mintha egy elcseszett filmet láttam volna egy elcseszett sorsról, ahol Aronofsky pálinkagőzt szuszog a kibaszott nyakadba.

Szóval fasza este volt.

Következő este Andi szülinap...

Trilliárd éve megígérve hogy megyünk.

Sms : bocsi Gyuri, de szét vagyunk szakadva. Nem megyünk :(

Gyuri : ez most ugye csak egy vicc??

Sms : peeeersze hogy csak egy vicc!! HÁHÁ

Faszomat...ez nem jött be...

Milyen faszom utcában van a hely?

Jól van, megjegyzem. Talán.

Údekurvára nincs kedvem hozzá...mindegy, fel a csukát, meg a legszebb mosolyom.

És bazmeg, egy gyönyörűen retardált este lett belőle.

,,Robi, te felül temetkezési maffiavállalkozó vagy, alul meg egy rockercsöves"

,,A cuccos csirke az, amikor a Robi becsönget, és egy csirke van a faszán"

,,Tom Selleck 6. évad"

,,Szerv történetek"

,,Szerb történetek"

És természetesen kötelező kellék volt, az EGY AZ EGYBEN AZ ÖLEMBE ÖNTÖTT FÉL LITER SÖR is.

És csak két sört ittam.

Á, úgyse értitek, mert nem voltatok ott... :(

A mai nap legnagyobb poénja faszbukon keresztül ért.

Bemásolom a bejegyzéseket :

ő :

Az rendben van, hogy elfelejtettunk befizetni egy villanyszamla tartozast, es ezert az Elmu lekapcsolta az aramot, DE! Hogyha meg aznap befizetjuk a tartozast illetve a nyolcezer forintos visszakapcsolasi dijat, akkor mi a francert kotelesseguk csak masnap visszakapcsolni az aramot??? Menjenek a picsaba.

én:

Mert nem váltottad át a profilképed rajzfilm figurára.

ő:

Nem oldodott meg, ipodrol vagyok egyetemi wifirol. Tamas: mas dolgom is van, minthogy azzal szarakodjak, hogy ipodrol probaljak meg kepet feltolteni. A masik valaszom erre pedig, hogy en nem az a birka vagyok, aki a tobbseget kovetve beget. Sok mesefigurat tudnek kirakni, sok kedvencem volt, de ez az egesz hidegen hagy.

én:

Mondja ezt, aki Ipodról ír Facebookra bejegyzést :DDD

5 percre rá kitörölte az utolsó bejegyzésemet, a magáét viszont meghagyta.

:3 :3 :3 :3 :3 :3 :3 :3 :3 :3

Erre már inkább nem is reagálok, mert ÉN VAGYOK A KIRÁLY ÉS AZ OKOS, ÉS AKI NEM SZENVED MINT A SZA-MÁR

politikusnak tanul asszem.

Ennyi elég ahhoz, hogy meghaljon a tömegközlekedés.

Általános Benedek Bácsi felkel reggel 6kor, kinéz, és látja, hogy szemerkél.

ÓJAJ JÉZUS, AKKOR AUTÓVAL KELL MENNI, NEHOGY PERMETES LEGYEN A KABÁTOM!!!

REMÉLEM ELINDUL AZ AUTÓ, MERT ÉLETEMBEN EGYSZER VEZETTEM EDDIG!!!

- felkiáltással beül könnyekből vásárolt autójába, és elindul. Ugyanezzel a felkiáltással párhuzamosan elindulnak még mondjuk 15ezren.

Igyekszem pontosan idézni a gondolataimat :

,,Hogy ****** meg a retardált, büdös, ótvaros, telibevert, ****cibáló, ***** anyját, az ilyen elmebeteg, gyökér, ****nyelő, retkes tajnigger!

**********************************************************************

Ugyanis 3 paraszt összement a felüljárón, és ezért nagyjából 6 km-es dugó keletkezett,és én természetesen egy kellemes 70.000 fokra felfűtött buszban voltam, , ahol a kettes ajtónál a Sátán kacsintott rád, egy pohár üdítő lávával a kezében.

És a hasonló felfogású emberek miatt, az általában kellemesen szellős buszon, EGY TETVES CSINCSILLAHERESZŐRT SEM LEHETETT VOLNA LEEJTENI.

Pedig szívesen tömtem volna bele a szájukba BELE ODA, az alkalomhoz illő szenvedéllyel.

Jajj, permetes lesz a kabátom, úgyhogy nem sétálok egy megállót, hanem FELSZÁLLOK A BUSZRA, NEM ÉRDEKEL, HOGY ALIG FÉREK FEL RÁ BAZMEG.

A másik amit imádok, hogy egy ilyen szarság órákon át zajlik.

Összemennek, kiszállnak a kocsiból, egymásra néznek..na...must meg oszt mi legyen Benedek bá?

Há...várjá'..had gondolkodék...

Hívjuk fel a mindenest? Nem...várj..elfelejtettem megvakarni az aludt tejet a számban...

Aztán nagy nehezen kijön a szakértő, és asszondja:

Héééj, Benedek pá', hogy van a puli?

Közben meg a buszon a Sátán szórólapot osztogat. 1 lélekért cserébe ledarál mindenkit az úton.

Sátán marketing.

Sok idője már annak, mikor folyományt indítottam írásnak szegletén.

Így hát vérhabpálinka a zsoldom.

Írjál már, írjál már!

Mondja a végeláthatatlan ,vonagló emberhústömeg.

Két ember.

Mi legyen a téma? Hogy legyen kellemes dinamikája, és fanyar humora ahhoz, hogy unalmas se legyen?

Csempésszek bele üzenetet, vagy sem?

Igazából tök mindegy, mert a novella pályázaton is a "fasz tudja hanyadik" helyezés büszke tulajdonát vihettem haza, szívem értékes polcán.

Így az írás minősége bátran lehet rongyos, hisz az anyád is egy jó nagy COMBOS.

HÁHÁHÁHÁHÁ

Még 20 percem van, hogy elinduljak a fodrászhoz.

Szóval :

A mesélni valóm a következő :

A faszcibáló egyetem trógerzsoldját fizessük az évfolyamtársakkal mindenik héten, és legalább annyira fárasztó, mint egy láda zongora, ami fel van öntve izzó, szaros

LÁÁÁÁÁÁÁVÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁVVVVAAAAAAAAAAAAAAAAAAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Úgyhogy megy az automata kávé óraszám, és bolondos mosollyal védem a hátam az esőtől.

De igazából kurvára elégedett vagyok az élettel, mert nem várok el most semmit senkitől, csak forgok az antitársadalom fekáliaöblében, a kád szagú kezemmel.

És nem akarok menni sehova, csak házit akarok csinálni, és a tollammal piszkálni a fikámat.

Fikafocit játszani a parkettán nagyon érdemes, mert a tolótömbös hajtómű nagyon érdekes

Na kb ez a mondat teszi most ki az életem.

Körbenéztem, és nem láttam semmi érdekeset.

De ettől még nagyon humorosan élem meg.

"A fffaszom legyen a sírleeresztő köteleeed!!" by Józsi

(igyekszem többet írni, ti drága, kettő ember)

Egy dolog pont annyira fontos, mint amennyire fontosnak ki van nyilvánítva.

Innentől kezdve semminek sincs fixált jelentősége, és ha ez így van, akkor igazából semmi sem fontos.

Viszont ha az ember ráeszmél arra, hogy hoppá, igazából tök jelentéktelen amit csinál, ahogy él, amit érez, amit akar, amit dolgozik, tanul, amiért küzd, akkor mi a fasz is marad?

Hát igazából nem túl sok. Mondjuk úgy, hogy igazából egy nagy semmi.

Mondjuk az én szemszögemből ez nem egy különösebb tragédia.

Inkább nyugtatónak mondanám.

És hogyan is alakul ki az emberben a fontossági tényezők sorrendje?

Hát először is igen fontos, hogy a személy mennyire önközpontú.

Az is számít, mennyire tág a látótere.

Ha egy pici kis manócskáról beszélünk pl, aki mondjuk úgy...3 mm magasságú, és a manópresszóban dolgozik, annak pl baromi fontos lesz, hogy az ablakokat eltakaró baszott nagy homokszemecskék el legyenek takarítva. Ám efelett ellép egy ember, és kb észre sem veszi, hogy ilyen dolgok zajlanak a lába alatt.

Ha a földet pl a világegyetemhez mérjük, akkor egy parányi, jóformán semennyire sem mérhető befolyással bíró kis lókakirészecske vagyunk, amit három lépéssel odébb jóformán nem is látni. Nemhogy azt, hogy itt történik is valami.

És ha történik is, az kit érdekel.

Tehát miért is alakult ki az, hogy a Géza bácsi veszekszik Mari nénivel, mert az ajtaja előtt hagyta a szemetét, kifejezetten büszkeséget sértő, tiszteletlen magatartással övezet viselkedésmechanizmussal?

Hát mert Gaia és Uranosz fia volt Kronosz.

Föld, ég, idő, és mindez szerelemből, de legalábbis szexből születve.

Hát faszom, az érzelmek, gondolatok teremtik a teret, és időt.

Kell ez az egész színjáték a valóság működéséhez, ennek motorja pedig a jelentőség illúziója, és az önzés. Jól hangzik, mi?

Hiába, a társadalom ösztönlényei vagyunk.

De ez nem gáz.

Így kell élni az életet.

Lehetőség szerint egyensúlyban tartani az egyéni szarságaidat, és belemártani magad a szerepkörödbe.

Mondjuk nem mintha ki tudnál lépni belőle.

Bár...Buddhának sikerült..

Akkor talán neked is fog.

Lássuk csak.

Természetesnek hathat egy barátnőnek, hogy a barátja mindenképp el akarja kísérni őt egy híres nevezetes plázába, hogy táskát vegyen.

De ennél a barátnál ez nem egészen egyértelmű. (én)

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy valami apró pénzes örömre váltom a napom, nehogymá' tényleg csak táskáért menjen a gyerök.

Mozi.

Antal Nimród féle Predators, vagy Nagyfiúk?

Hmm...

Mindkettő. Mérne vazmeg.

4 liter kukorica, 1 liter kóla, ami a mozihoz elengedhetetlen természetesen.

Persze ez csak a predátorhoz.

Nem aprózzuk el, geci menők vagyunk, a napszemcsónkon csillog a merdzsó, ami a szomszéd utcában parkol.

Hát...nem tudom mitől Antal Nimród ez a film. A film 80%-ban arról szól, hogy szegény, magukról mit sem tudó emberök menetelnek a dzsungelban.

Kurva érdekes.

Néha egy-egy ember elhal, mert nem bírja a predátoroktól vemhes erdő gonosz vicsorgó tekintetét, és néha találkozunk laurenz fisbörnnel, akinek van egy vastag 10 perces szereplése.

Totál össze van kapkodva.

Az orvos fiúnak is egyszerűen megmagyarázhatatlan cselekedetei vannak, egyszerűen nincsenek kidolgozva a személyiségek.

A legérdekesebb a filmben a mellettem ülő két androidklón kigyúrt kopasz állat volt, akik fennhangon beszéltek, és villogtatták a nyilván ezertrillió forintos mobiljukat.

Na jó, akkor egy óra szünet, a következő filmig.

Akartam venni magamnak egy pólót, amin egy csontváz egy rózsaszín gitáron játszik, foszöld színű napszemüvegben.

A barátnő nem engedte.

Úgy nézek ki benne mint egy csöves pánk.

Erre valószínűleg nem játszott rá a vállalhatatlan borostával összenőtt tömeggyilkos frizurám.

De.

Na a második film sokkal viccesebben kezdődött, ugyanis mögöttünk ült a retardált família, akik feltették a retkes lábukat a székre, és fennhangon gyökér akcentussal üvöltöztek.

Höööööö, most jön az a rész hogy HŐŐŐŐŐŐ.

KUSSOLJÁ' MÁ - jött a másik sarokból.

Mintha csak otthon néztem volna a filmet.

Mondjuk nem az a fajta film volt, amire kifejezetten koncentrálni kellett volna, de ettől függetlenül viszonylag felhevítette a vérmérsékletemet a közeg.

Kár hogy a hajnal 3kor belőlem kizúduló fosörvény nem akkor jött rám, mert szívesen rájuk eregettem volna igazán magas nyomással.

Nademindegy.

Végül a táskát is megvettük.

Köszi.

http://upload.vipmail.hu/dl/?tid=4265d60debbb09ba8976baf2db9

Egyszer csak gondoltam egyet egy hihetetlenül izgalmas Anyagtudomány II előadáson :

Emberek, menjünk paintballozni!

Az ötlet elragadó volt, mindenkinek tetszett, csak egy hajszálnyi hiányzott ahhoz, hogy üvöltve basszuk ki az ajtót örömünkben.

Így hát nekiláttam szorgosan a szervezésnek gondolatban, de leginkább csak akkor hívtam fel egy-egy embert, amikor éppen annyira unatkoztam, hogy már semmi mást nem tudtam csinálni, és inkább ez, mint a tanulás.

De még így is összejött 12 ember hip hip hulla.

Így egy verőfényes vasárnap délelőtt találkoztunk is a méltán híres Kosztolányi Dezső téren, aminek a nevét mindig elfelejtem, és úgy tudtam csak megjegyezni, hogy a tér neve valami kajával kezdődik.

És mindig kikötök annál hogy...Kaja Ibrahim tér? Elkezdek röhögni az utcán, és az emberek akiket látok, azok az én gondolataimban azt gondolják, hogy DEJÓFEJ SRÁC, ITT RÖHÖG AZ UTCÁN HEJJ.

A valóságban meg kit érdekel mit gondolnak. Parasztok.

Na de visszatérve a méltán fantasztikus históriámhoz, felszálltunk a dicsőséges barokk stílusú 150es buszra, ami végigvitt Atlantisz elsüllyedt városán, és csak aranygyémántezüst lakóházakat láttunk, amiben valószínűleg nem is emberek laktak, csak magukat embernek kiadó gazdag ufók, a They Live című filmből.

De végül csakodaértünkhejj.

Egy gyönyerő, odvas, rég elfeledett, kísértet járta, egérrágta lejárón kellett lecammogni a péjn'bó pálya bejáratához, ami egy kalóz stílusú kötél kapaszkodóval ellátott lécekből összerakott kis hídon vezetett át.

3 sorban írtam le kb 2 lépést.

Betértünk, és egy 2. világháborúban lefagyasztott térdimenzionális időhurokba léptünk.

Aminek a közepére kibasztak 3 sörpadot.

Geci király volt.

A pálya több mint 3500 négyzetmétert ölelt át, tele beugrókkal, oszlopokkal, kibelezett Trabantokkal, Wartburgokkal, Kispolákokkal, aminek a szürreális hangulatát emelte az, hogy az összes fal szét volt szórva festékpacákkal.

Mint mondottam, geci király volt.

Szépen átvedlettünk a fekete/terepmintás rucikba, amiknek a színe aztán teljesen megfelelő volt ám arra, hogy a félhomályban megkülönböztessük egymást.

Gyakorlatilag az ott töltött 5 óra arról szólt, hogy azt ordítottuk a másiknak mielőtt lelőttük, hogy "fekete vagy, vagy tarka?!".

Egyáltalán nem zúzta szét az illúzióinkat, nyilván a 2.vh is úgy zajlott, hogy lövés előtt azért elejtettek egy biztonsági "német vagy, vagy zsidó!?"-t.

MIVEL a hely pincében volt, és nem volt megfelelően kivilágítva. Néhol totális sötétség uralkodott.

Ami nem lett volna gond, csak hát ugye.

Legközelebb majd viszünk fehér atlétákat.

Hogy mindenki felvegye.

Na.

A játékvezető bácsi elkezdte ecsetelni a szabályokat, izéket, mikre kell ügyelni, hasonló.

Nekem az a rész tetszett, mikor elmondta, hogy ne vegyünk fel golyót a földről, mert múltkor egy gyerek sikeresen egy követ is belerakott a puskába, és akit meglőtt vele, az meg is HALT!!

Na jó, nem, csak MEGVAKULT!!

Na jó, az sem, csak MEGBOTLOTT!!

Még az sem, talán el sem talált vele senkit, de a lényeg, hogy veszélyes az életre a nagy sebességgel közeledő 2. világháborús kődarab.

Így hát mindenki felvette a csodálatos arcvédő berendezését, és bementünk a pályára.

Első körben elég határozatlanok voltunk, mert nem emlékeztem mennyire fáj, ha pofánsújtanak, a többieket meg még nem is sújtották pofon, kivéve Ork Nándorunkat, aki úgy masírozott előre, mint egy megbaszott víziló.

Eltelt kb 5 perc, megkaptam az első hedsátomat.

Na, elmondom most ilyenkor mi a teendő.

Felteszed a fegyvered, és megpróbálsz úgy átmenni a lővonalon, hogy minél hangosabban üvöltöd azt, hogy TALÁLAT, TALÁLAT, NE LŐJETEK BAZMEG!

NEM ÉRTITEK HOGY NE LŐJETEK BAZMEG??!!!

Ez van a hivatalos Paintball Bibliában is.

Na szóval..megkaptam az első fejlövést, aztán miután túl sokat kellett várni, meg elég uncsi az, amikor az egyik csapatban már csak egy ember van, a másikban meg 5, és őt keresik fél órán keresztül (az egyedül maradt gyereknek nyilván nem olyan uncsi), ezért úgy döntöttünk, hogy visszaállásos játékot játszunk, ami annyit jelent, hogy amikor kilőnek valakit, az kiáll, megvárja amíg a csapatból még valakit kilőnek, és visszaállnak.

Ezt a játékvezető számolja, és 20 perc alatt aki többet gyilokolt, az nyert.

Hát ez egy kibaszottul remek ötlet volt ám, mert mindenki tudta hol a bejárat, így azt is tudták, mikor és hol fognak visszamenni a pályára.

Ezért egy percen belül 3szor lőttek ki, mert mindig visszamentem a pályára, és azonnal combtövön soroztak a kurva kibaszott anyjukat a tetves faszfejeknek MÁÁÁÁRRRR!!!

Ezt így...magamban elintéztem.

Ezért új megállapodás született.

10 perces menetek, nem lehet visszaállni, az a csapat nyer, ahol többen maradtak.

Nem tudom, hogy van-e irodalmi kifejezés arra, hogy az "egész történetnek az elejére ugrás", de most azt igénybe venném, mert elfelejtettem leírni, hogy az első menetben kedves Róbert kollégám egy olyan taktikai fogást próbált érvényesíteni, miszerint : miközben átrohanok a tűzvonalon, lövök 3at, hogy ne lőjenek vissza.

Ebből az lett, hogy : miközben megpróbálok átrohanni a tűzvonalon, pofára esek a sárba.

Szegény Robin mennyit nevettünk...

Ezt én is próbáltam érvényesíteni, és az lett belőle, hogy mikor átrohantam, és lőttem a nagyvilágba hármat, a következőt hallottam, csendes, bágyadt hangon :

találat...

Egy szó mint száz :

Májusban újra péj'bó pardé'!!!

Csüssz

Csodálatos szombat.

Barátném kirótta a feladatot, miszerint rokonszületésnapra kell mennem, ugyanis a delikvens most töltötte be a 40. dicsőséges szittya magyar életévét, és hát úgyis kínosan ritkán látnak engem, mivel mindig akkor kell csinálnom ugyebár tök véletlenül valami más dolgot, úgyhogy jelenjek már meg izibe.

Nagy nehezen belementem, hisz tudtam, fantasztikus produkció várja a nagy érem ű-t.

A születésnapos egy édescukorfalat általános iskolában dolgozik, aminek az ebédlőjében tartottuk az eseményt. Nyilván heroinnal kente meg az igazgatót, vagy valami hasonló, középosztálybeli unalom.

Sok ember evett ivott, úgyhogy a köszöngetések után azonnal nekiláttam némi sörnek és húsnak.

Magyarok vagyunk, vagy nem? Vazmegde.

Szandibátyám kb 3szor annyit evett mint én, de lehet, hogy nem is így volt.

Kínosan vizsgáltam a 10-12 éves korban lubickoló szebbjövőket, hisz tudtam nem más lesz a meglepetés, mint egy kis pucérkodás.

CSIPPENDÉJL!

Egy fehérre kikent arcú, fekete holló jelmezes figura csavargott ki a placcra, és elkezdte felállítani a tűzkelyheit, kazettás magnóját, amivel majd nyilván valami rettentő muzsikát fog szólaltatni.

Ví völl ví völl rákk jú.

Kezdődött el a szólam, miközben már elindította a tűzkelyheket, azonban a zene elhallgatott.

A néne odament megoldani a problémát, de nem sikerült, ezért közölte:

"Egy kis technikai probléma áll fenn,tudna segíteni valaki?"

Elindult egy 14 éves nyúlánk ifjú a magnó felé, miközben hangos kántálás követte :

"Ákos, Ákos, Ákos".

A 14 éves Ákoson múlt a pucérkodás jövője.

Az agyam ezen a ponton már kezdett széthullani.

Ákos gondolom megnyomhatott egy gombot, mert elindult a muzsika.

A hangulat már menthetetlen volt.

Főleg, mert villanyháború dúlt.

Valaki lekapcsolta a villanyt a hangulat érdekében, valaki föl, hogy többet lehessen látni, aminek az lett az eredménye, hogy az ember csak annyit látott ebből, hogy le-fel kapcsolgatják a villanyt.

Hova kerültem bazmeg.

De persze lehet hogy csak villámlást próbáltak imitálni.

(Mivan..?)

A megpróbáltatások ellenére a pasi elkezdte misztikus vonaglását a férfiak, asszonyok, kislányok, kisfiúk szeme előtt, amit "elő a cerkát", "ha rossz, ha jó, legalább szalonnát azért sütünk" beszólások követtek.(Mivel ugye ki volt baszva két ilyen tűzszelence, amitől kb 3 másodperc alatt olyan baszott lett a jobb napokon kopogó szemű diákokat látó terem, hogy az összes ablakot pánikroham szerű gyorsasággal kellett kinyitni)

Teljesen szürreális volt bazmeg.

Seggének oltárát kéjesen nézték a parázna humanoidok, és a nevető "jajdeviccesezmár" asszonykák, miközben gyalázatba mártotta magát a kétes nemi identitású fura alak.

Kurva vicces volt.

Miután vége lett a shownak, szépen elment, és kb fél órára rá VISSZAJÖTT BAZMEG!

Beöltözött Májköl Dzsekszonnak, és elkezdte kb ugyanazt.

Hát aszittem szarok egy Veresegyházát.

Nem kellett volna sok, hogy fejbe rúgjam magam az öklömmel.

Ehelyett inkább elvettem volna egy szakállas székelyt.

Nem tudtam mást csinálni, csak kínosan röhögni.

Ilyet bazmeg.

Ugyanaz, csak most azt ordították, hogy billidzsinsz, meg hogy forogna a sírjában.

Hát...együnk marcipán tortát vazmeg...

Csók

Nincs is fenségesebb annál, mint mikor kakilás után törlöd a popód, és a wc papír átszakad, aminek az a következménye, hogy a fakjú ujjad beleszalad a nutellás seggüregbe.

Egy barátom mesélte.

Soha többé Blaha Lujza tér és mocskos pimpellér társai.

(Meg ne kérdezd)

Ugyanis egyetemről jövet (Igen, egyetem) felhívtam bormámoros Viktor cimborám, hogy mi lenne, ha kisomfordálna digitális kéjlakából, és legurítanánk egy kibaszott krigli sört.

Hát hogyne kapitányom! Mondta ő, de persze meglehet, hogy nem pontosan idézek tőle.

Így hát letárgyaltunk egy gyors oktogonbörgerelőtt találkát, ahova én biz gyorsabban odaértem, mint a druida barátom.

Várok várok, egyszer csak egy dühtől fröcsögő alak viharzik orrom elé, azt ecsetelve, hogy lerobbant a körúton és adjak már neki pénzt egy liter benzinre.

Öreg, és az Oktogonon hol akarsz te tankolni?

Mondtam (magamban).

Jajj elnézést dicsőséges nagyságos!(Mondta magamban)

Ami a valóságban úgy nézett ki, hogy mondtam neki, hogy hát természetesen nincs nálam soha pénz, és ami van, azt is a szegényeknek adományozom, én meg eszem otthon az áramot, amit már fél éve kikapcsoltak, mert ahelyett hogy a számlát fizettük volna, inkább tejes üvegekbe raktuk a maradék kis pénzünket, amit utána természetesen az Atlanti Óceán jeges habjainak szorításába vetettünk.

De lehet, hogy nem idézek pontosan.

Reakció már nem történt, csak elnézett, és azon nyomban el is indult annak keserítő tudatára, hogy nem kap "benzinre valót".

Eltelt nagyjából egy hét, és én a szokásos Blaha Lujza téren vártam az én kis dicsőséges buszocskámat, mire odajön egy kolléga, és azt kezdi el ecsetelni, hogy lerobbant a kocsija, és kéne 1 liter benzinre pénz, mert a gyerekével megy a hivatalba meg az asszonyával, de mégis megvan a maga pénze, mert amúgy nem kérne, és különben is a Szávához tartozik, ha egyáltalán tudom, hogy mi az, mert ha nem vagyok idevalósi, akkor lehet nem tudom, és miért nézek így.

Közben sűrűn veregette a hátamat.

Mondom neki, kedves nagyság, nincs én nekem pénzem, mert a Király kivetette már rég a füst adót reánk, és a 8adot is kifizettük,és annak is már legalább egy nagyhónapja, hogy levágtük Bözsit a vérmes disznót, és annak is már csak az odvas csonkait csócsáljuk.

De lehet, hogy nem idézek pontosan.

A reakció várva nem várt várva, azt mondja :

De akkor segítsek már abban...

Mire a megmentő buszom jött, mire mondtam: BAZMEG AZ ANYÁD TE RETKES FASZ, BASZOGASSÁL MÁST, MÁR TELE VAN A FASZOM AZZAL, HOGY MINDEN LEPRA AZ ÉN DICSŐSÉGES PÉNZEMET AKARJA ELTARHÁLNI, AMIT TERMÉSZETESEN A DICSŐSÉGES ADÓRA AKAROK BEFIZETNI.(magamban)

A valóságban csak mondtam, hogy bocsi, jön a buszom.

Dicsőség.

Fúderégírtammáride fívör.

In medias res :

Történt ugyanis, hogy valamikor (tudvalevő, hogy baszott szar memóriám van) kedves Tomacsek Bobó barátom egy negédes, fátyolos téli napon felhívott engemet azzal a dicsőséges ürüggyel, hogy van egy felesleges jegye a valamilyen angliai csapat - Debrecen meccsre.

Mondom az majdnem extázistikusz, mert életemben eddig egyetlen egy meccsen voltam, ahol valami Finnország volt valami Magyarország ellen, de csak arra emlékszem belőle, hogy (káromkodás) esett az eső, és szomjas voltam, mert egész idő alatt egyetlen 2 decis diákalmalevet ittam.

Így hát fakjú focimeccs, nem is mentem többre.

Elindultam szépen a Stadionok felé, és mi történik?

Na mi?

MI?

Elkezd esni az eső.

Furcsamód reggeli mocsokszájízű nosztalgia fogott el.

,,Ha meccs, akkor eső is." Raktároztam el magamban a baszományos konklúziót.

Elkezdtem várni a valamilyen szálloda előtt (mint mondtam, memória), és x perc után kiderült, hogy ja, nem az az oldal, hanem a másik oldal, így hát tök feleslegesen vártam a valamelyik oldalon, hisz a másik oldalon voltam.

Pedig igazán émelyítően gejl ízű volt a nagy darab focisták ordító fociharmóniája.

És most jön a lényeg.

A táskámban maradt a fémreszelő.

Igen, fémreszelő szokott lenni a táskámban.

TUDVALEVŐ:

A próbateremben kilincset gyártottam az ajtóra, és a métermenetet kellett reszelnem vele.

És a táskámban maradt.

Azonnal jött a pánikszerű felismerés, ezek összevernek a kapuban, ha nálam találják  a reszelőt.

Hallottam, hogy történt már ilyen, mondtam, pedig nem is hallottam.

Jött a terv.

Elrejtem a fűben.

Á, az nem jó, mert valaki úgyis megtalálja, és annak aki megtalálja, nyilván szüksége van egy fémreszelőre.

Elrejtem a szállodában egy virágágyásban.

Á, az sem jó, mert tuti észreveszi valami angol, és elteszi magyar emléknek.

Elrejtem a szálloda budijában.

Na de hova rakjam úgy el, hogy ne pisálják le a drukkerek?

Majd imádkozom.

Különben is, kinek kéne egy pisás fémreszelő.

Az már tényleg nem normális basszameg.

Így hát elmentünk a focira, és nem volt rossz, persze az angolok tudtak focizni, mi meg annyira nem, de jó élmény volt, mert sok ropit ettem, amitől geci szomjas voltam, és esett az eső.

Dezsávű, nem?

Bazmegde.

Visszamentem végül a szállodába, és valakinek kellett a reszelő, mert nem volt ott.

A pisás reszelő.

Bazmeg.

DEHÁT OTT VAN A TANULMÁNYI OSZTÁLY HONLAPJÁN!!

DE NEM LÁTOM!!

DEHÁT OTT VAN!!

DE HOL?? NEM LÁTOM!!

HÁT MIÉRT NEM LÁTJA??

Jamegvan.

Akkorjó.

Viszlát.

Viszlát.

Szombaton kezdődik az oskola. Aszittem nem.

Pedig de.

Asszem anyagtudomány II-vel...vagy Méréstechnikával? Fase tudja.

ETTŐL MÉG BEBASZOK PÉNTEKEN AKÁRMI TÖRTÉNJEN!!

Hiszen az apró dolgokban kell meglelni a boldogságot.

Bár ki tudja, mennyire apró egy deci jéger húzóra.

Ki kell egyenlítenem a következő hét fáradalmait.

Szombathely, 60-80 óra ajtó/zárszerelés.

BAM-BUSZ

Sikerült az eddigi legszarabb félévemet összehoznom.

Ó jesz jesz jó.

Viszont legalább fél éven keresztül gondtalanul ápolgathatom a csipsz okozta aftáimat.

A csuklóm meg még mindig fos.

A médzsem 67-es.

Paszeg...

Viszont legalább a Viktor leszólítja a csajokat a buszmegállóban, amire nem száll fel, csak én, és kényszerbeszélgetésbe tudok velük elegyedni, pl olyan szuper témákkal, mint pl ki hova jár suliba.

Amit természetesen sugárirányba szétfosok az univerzumba, és csak azon tudok gondolkodni, hogy milyen törvény szerint lehetne arányossági tényezőbe helyezni a lila haj, és a kitüremkedő has közti gravitációs erőt.

A Hosszú Jánosban pedig berúgni nem lehet, vagy legalábbis mostanában nem tudok berúgni. Még Szilveszterkor sem.

Biztos nőtt egy törvénytelen májam, ami az energiáját a bal lábamból szedi, ami mostanában gecire fáj.

De ez persze mind feledésbe merül, mikor sörbe mártott papírzsebkendőket baszunk izomból egymás arcába.

Majd 10es skálába helyezzük, hogy mennyire néz ki furán egy teljesen bőrbe öltözött, hosszú hajú metálos arc, miközben sör mellé egy parányi porcelán csészéből issza a habos babos kávécsodát.

EMBER!

A FÉRFIAK NEM ISZNAK PORCELÁNBÓL! CSAK VÁLYOG KRIGLIBŐL!

De kiderült az is, hogy mérnök fejem van.

NINCS BAZMEG, NINCS.

Törött fogam az van, amiből kiderül, hogy acélrácsokat vagyok képes szétrágni, ha a dicső férfiország úgy kívánja.

Vagy az, hogy pofára estem 6 évesen hógolyózás közben...

"Mikor Izraelben éltünk, a lapos csótányok úgy jöttek ki a csövek mögül, mint valami kibaszott Alien. Egyszer az egyik bement a sütő mögé, és hajnali 3ig vártam, hogy kijöjjön, pedig bekapcsoltam a sütőt. (Aztán meg kijött, és mondta hogy jóvan bazmeg, fújjál le?)"

"Franciaországban a normál kereset 2000 euro, amiből 800ért tudsz normális lakásban élni, és minden olcsóbb."

"Tilos a tiltás."

Nem érzek lószart se.

Reggel árkot ás az álom a szemhéjam bugyrába.

Bebújik buggyos nadrágomba, kérdőn leskelődik, vajon mi lesz.

Én meg folyton azt kutatom ujjaim percével, de a zsebem lukán ki és bemászik.

Nincs erre foganatom, palástot bólintok fejének búbjára, és indulok.

Aszfalton koppan a bágyadt gondolat, kopog a szemem.

Vastag plédbe gyűröm fülem cimpáját, ne is halljam a város zúgását, nem is érdekes az.

Ó te betyár, főzzük le a világot, és igyuk meg fél decinként.

Higgyük hogy orvosság, pedig méreg az.

Néha napján még csodát is lehet bújtatni a tarisznyába, mert kell.

Ósdi keréken kotyog a busz, cipeli a lélek súlyát.

Csendben csüng a csalóka néma hadjárat a reggeli kávé kaparintásáért, és

csak ólálkodik, szedi a lábát szépen, lassan.

Biccent egyet Isten, jó napot. Hogy van kend?

Macskakövön bóbiskol a kocsi, fejére hajtja levelét a tulipán, és halkan pislognak még vissza a csillagok az éjszakából.

A blöki sem vakkant, mély álmon nyugszik a macskalesője.

Kopog a cipő, lengedezik a nadrág, kabátujj, sál, sapka.

Csak a vonások nem.

Odaérhet egyáltalán?

Elhagyni egy falevelet nem más, mint csészébe bújni, kapirgálni a kerámiát.

Egyre tévedő komikus lázálmot szétfeszítő domború esőfelhő.

Az emberdíszlet mindig színpompás, akárki mondja, hogy te csak tedd a kezed a zsebedbe.

Sokszor megláthatnád magad egy pocsolyában, de mindig beletaposol.

És rosszkor hívod fel az embereket.

Kérdőn vállat vonsz, annyira nem is érdekes.

Írni akarsz, de miről. Semmiről.

Inkább rajzokat kéne búgni a takaró alatt, vagy fehérre festeni támolygó vonalakat, mintha nem tudnák, hogy úgyis összetalálkoznak.

A szó nem elég, kép kell, és sok árnyalat, meg hang.

Puskát toldani egy vérmes látszatra, mint gombolyag a torokban, néha eldönti merre kecmeregjen, vagy pontosan mekkorát is ásítson, hogy meddig húzza a dunyhát, hogy legalább egy métert álmodjon.

Hátha temérdek engedményt kap alvás és ébrenlét közt.

Kap vagy kapok?

Ha furulyát rántanék, és beszigszalagoznám ott, ahol egyszer megtört, lehet nem is bánnám hogy csak álmodtam azt, hogy meggazdagszom.

Csak kukorékoljon a koppanós kappan, úgyis megpörkölik, hiába kapirgált magának udvart, és  királyságot.

Bőrben nyílik a barázda, és ajakról csüng a bágyadt honvágy, mi nem is honol sehol.

Hátunkra kapni a cókmókot, és uzsgyi, cipőt fűzni, pogácsát sütni, vagy legalább megdézsmálni a kenyér haját, hogy csak akkor fájjon, mikor úgyis mindegy. 23 sarokra valamitől, ami édesen kacsintgat, és kacér tekintetével megfájdul.

Ha annyit gyalogolsz, amennyit lehet, úgyis meglátod ismét.

Ha meg elfelejtenek, akkor megengedem, hogy elfelejts.

Szégyen, szégyen, igen, de csak most néztem meg a Requiem egy álomért című Darren Aronofsky filmet...

Pedig elvileg a kedvenc rendezőmről volna szó...

Szégyen...

Na mindegy, természetesen a film tetszett, bár nem szeretném minden reggel ezzel kezdeni a napot.

Hihetetlenül nyomasztó, kiüresedett, mélypontig lesüllyedő erkölcsi értékeket elvesztő posztapokaliptikus szimbólum massza, amit nem kell megfejteni, csak hagyni hogy hasson rád.

De azért egy Totya módra megpróbálom:)

"konformizmus: ha az ember nem a valósággal, hanem a tényekkel keresi az összhangot. Mi a valóság? Röviden: önmagunk. Mik a tények? Röviden: a képtelenségek. A kettő kapcsolata, röviden: az erkölcsi élet, a sors. Vagy: nincs kapcsolat, ez a tények elfogadása a véletlenek és a hozzájuk való igazodások sorozata. Így a konformista maga is ténnyé, képtelenséggé válik. Elveszti szabadságát, felrobbantja centrumát, és szétszóródik a tények űrjében. Az ismeretlen, vészesen távolodó darabkákból soha többé nem tudja összerakni idegen életét. Az ember ellentétévé válik: géppé, skizofrénné, szörnyeteggé. Áldozat lesz és hóhér."
Kertész Imre: Gályanapló

A requiem tudtommal gyászmisét jelent, az összes szépen szóló latin mondóka kihagyásával.

Miután megnéztem a filmet, az első gondolatom az volt, hogy milyen tökéletesen választott címet Aronofsky a filmhez.

Gyászmise egy álomért...ahol az álom tökéletes jelző...ábránd, és egyben "nem valós".

Egyszerűen imádom a cím választását....

Van egy anyuka, egy pici fia, annak egy barátja, és egy barátnője.

Elég átlagos emberi kapcsolatokról van szó.

Az anyukának meghalt a férje, a fia kirepült a fészekből, így egyedül maradt.

Semmi extra.

Viszont a kicsi fiú keményen heroinozik, és ahhoz hogy legyen erre pénze, mindig ellopja az anyja televízióját, amit rendszerint visszavásárol a zálogostól.

Dezsávűm van...

A kedves anyuka le is láncozza a tv-t, hogy ne tudja ellopni.

Igazából tök fölösleges, mert végül odaadja neki a lakat kulcsot, had vigye.

Tök jó, látszik a tv-hez való ragaszkodás, egyúttal az is, hogy a gyerekét jobban szereti azé'.

A tv gyakorlatilag ugyanazt a szerepet tölti be, mint elég sok filmben.

A valóságtól való eltávolodást.

Az anyuka élete teljesen kiüresedett, semmitmondó, mióta egyedül van.

Az egész napja arról szól, hogy kitakarítja a lakást, és nézi a tv-t.

Egy nap érkezik egy telefonhívás, miszerint be fog kerülni abba a tv show-ba, amit állandóan néz.

A barátnőivel másról nem is beszél, csak a tv show-ról, és a piros ruhájáról, amibe bele akar fogyni, hogy majd felvehesse a tv-ben.

A piros ruha utoljára akkor volt rajta, amikor a fia leérettségizett, és a férje még élt.

Látszólag az élete ekkor ért véget, és azóta vegetál egy ledermedt időburokban, mint valami Star Trek filmben.

Viszont új lehetőség adódott.

Gyakorlatilag úgy néz ki, mintha a nő azt hinné, hogyha bekerül a tv-be, visszatér minden, mint amikor még élt a férje, és szeretetben élt.

Asszongya lenni akar valaki..

Ezért görcsösen bele akar fogyni a piros ruhájába.

Totálisan olyan, mint amikor Ágnes asszony a lepedőjét mossa a patakban.

Viszont a függőségeiről továbbra sem tud lemondani (finom sütemények, hamburger, stb), ezért egy könnyebb utat választ, ami szintén függőségbe taszítja. (gyógyszerek)

A gyógyszerektől azonban elkezd keményen hallucinálni, és azt látja, hogy a tv folyamatosan közeledik felé, egészen addig, amíg be nem kapja.

Elég egyszerű képletnek tűnik : addig evett, míg nem a kaja falta fel, vagyis most már a függőség uralkodik rajta.

Viszont csak a tv-től, kajától, bogyóktól boldog, ezektől érzi, hogy ő "valaki".

Eredmény : őrület

A valóságtól való teljes izoláció.

Összetevői - magány, kiüresedés, az emberek részéről mutatott empátia teljes hiánya.

Mit is mondhatnék...

Pilinszky János - Apokrif

1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

2

Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserü léptekért.

S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra -

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

3

Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.

Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

Az egész lényege az emberek totális elidegenedése.

Anyuka fronton.

(még nem tudom mit fogok írni a többiekről, de egész film alatt mindenki között párhuzamot hozott a rendező, úgyhogy gondolom köze lesz mindenkinek mindenkihez:) )

Tudom....már most olyan hosszú ez a szar, hogy olvashatatlan...

Tegyél be addig egy kis zenét :

Nho...megettem egy vaníliás pudingot, most már tudom folytatni.

Szóval..

A kisfiúcska keményen heroinozik, van egy barátja, és egy barátnője, akikkel együtt csinálja.

Fura, mert igazából nem értem miért csinálják...

De ha követem a saját receptem, akkor azért, mert vágynak valamire, amit a valóságtól nem kaphatnak meg.

Előrebocsátom, első megfigyelésre, érzésből fakadó első elemzés még a benyomás befolyása alatt.

Fasznak védekezem, úgyis csak én olvasom.

Na szóval.

A fiúnak van egy barátnője, akit nagyon szeret, és szintén.

A lány független akar lenni a szüleitől, és állandóan együtt vannak, látszólag boldogok.

Persze csak akkor, mikor a jóságos drog hatása alatt vannak.

A fiú életében SZINTÉN adódik egy lehetőség, hogy változtasson az életén, és elérje az álmát.

Szuper minőségű heroinhoz tud hozzá jutni, amit kicsit megtör, és jó drágán eladja.

A cél az, hogy a barátnőjével nyissanak egy ruhaboltot, ahol a barátnője által tervezett ruhákat árulnák.

Gyakorlatilag totális erkölcsi fertőbe mártózik egy olyan célért, ami egyáltalán nem biztos.

Egy belövés alkalmával hallucinálni kezd.

Egy hosszú, széles stég végén áll a barátnője.

Némaság, lassúság, nyugodtság, kiegyensúlyozottság.

Közelít hozzá, megfordul a lány, és vége a hallucinációnak.

Ez azután történik, hogy a fiú közli, a lány az álma, és még elérhetőnek tűnik minden cél.

Azonban egyre nagyobb zűrbe keverednek, és egyre kisebb esélyt látnak arra, hogy a céljuk megvalósuljon.

Ezért minden emberiről lemondanak.

A fiú elküldi a saját barátnőjét, akibe halálosan szerelmes elvileg, hogy feküdjön le egy emberrel, hogy adjon pénzt, amiből megpróbálhatja újra megvalósítani az álmukat.

Most már minden mindegy, mindent meg kell tenni, hogy a célt elérjék, mert onnantól nem érdekes semmi.

Végül csak a mindennapok túlélése marad, az elvonási tünetek miatt.

Természetesen az eredmény várható :

A fiú börtönbe kerül, majd a túlszúrt keze miatt kórházba, ahol azt le is vágják, a lány meg dugatni jár magát drogért, ahol olyan szinten eladja a méltóságát, hogy egy asztalon kell kefélnie egy másik nővel, mialatt kb 20an őrjöngve nézik őket, és a szájukba nyomják a bankókat.

A hallucináció természetesen visszatér, ahol a stégről egy szakadékba esik...

Ha a Kertész Imre idézetet vesszük, akkor az anya és a fiú közt már könnyen párhuzamot húzhatunk.

A fiú barátja azt akarja, hogy a valószínűleg halott anyja (nem derül ki), büszke legyen rá.

Ezért a drogos életét szégyelli, és ki akar törni ebből.

De természetesen senkinek nem sikerül semmi:)

Igazából ezeknek az embereknek tök átlagos vágyaik voltak, viszont ezért cserébe teljes mértékben feladták magukat.

Úgyhogy egyet kell értenem Kertész Imrével (hát igen, én már csak úgy egyet értek ilyen emberekkel) :

(dobpergés)

Ha képtelenségekkel akarjuk összeegyeztetni saját magunkat, akkor ennek az az ára, hogy izoláljuk magunkat a valóságból.

További csókos estét kívánok.

Má megin' beteg vagyok...

Remélem péntekig meggyógyulok, mert fel kell játszani a folyékonyt...

Füldugulás, orrdugulás...

Blah..

Fáj már az arcom, mennyi baj

Szuszog a kutya, mennyi zaj

Ó, te nagy zsibongás, keríts nekem értéket a semmiben

Kocka hullámokban merítsd a csészémbe

Lássuk vendégül a házat, s minden szegletét

Tisztítsuk le az összes peremét

Mondjuk neki, tessék, lássék

Fogadjuk el köszöntét, minden ajánlatát

Igyunk bort, együnk náthát

Aludjunk egy szaros párnán

Forduljunk a fal felé, lássuk a vésetét

Korából idézzük meg tengelyét

Szálljunk agyban hegyre-völgyre

Péntek estén temetőbe

Nézzük a sötét színét

Húsát, vérét, agyvelejét

Húrozzuk fel magunkat, pengessünk egy párat

Percből morzsoljunk el százat

Szavakkal legyünk zsugoriak

Nem kell a tábla Ouija

Percről percre nesztelen

Istennel szemtelen

Haragban az összes szenttel

Mindenkivel mindig csendben.